Achillesín-szakadás (ruptura)

Az Achilles-ín a legnagyobb és legerősebb ín a testben. Szilárd kötőszöveti gyűrűt alkot, amely összeköti a vádli izmait a sarokcsonttal (calcaneus). Az Achilles-ínt sarok ínnek is nevezik. Az Achilles-ín szakadás leggyakoribb oka a túlterhelés, vagy ismétlődő mozgás ugyanazon a sporton, munkán, vagy egyéb tevékenységeken belül. A korai kezelés a teljesértékű életbe és a sportéletbe való visszatérés kulcsa.

Műtéti előkészületek:

A műtét nem igényel különösebb előkészületeket. A páciens sérült alsó végtagját rögzítjük a műtét előtt, járni csak mankó segítségével lehet, a láb terhelése nélkül. A műtétig a páciensnek nyugalomban kell maradni. A műtét napján a páciens 6 órával a műtét előtt nem ehet és nem ihat, és a műtét előtti kivizsgálás eredményeivel érkezik.

Eljárás:

A műtétet teljes altatásban végezzük. Az ínt kb. 3–5 cm széles vágáson keresztül feltárjuk és összevarjuk. Amennyiben az ín levált a csontról, az ínt oszteoszintetikus anyaggal a csonthoz rögzítjük. A műtétet követő időszakban a lábat sín vagy merevítő segítségével rögzítjük. A műtétet követően a trombózis megelőzésére vérhígító szer (Fraxiparine, Clexane) szedése szükséges.

Műtét utáni teendők:

Alapos megfigyelést követően a páciens már néhány órával a műtét után elhagyhatja az egészségügyi intézményt. Az otthoni gyógyulás megkezdése előtt a pácienst tájékoztatjuk az egészségügyi állapotáról, és a kezelőorvosával egyeztetik az átkötés időpontját (általában a műtétet követő napon). A műtét után a sarkot néhány hétre immobilizálni kell. A rehabilitációs program az ín megerősítésére, rugalmasságának és erejének helyreállítására irányul. Hónapokig is eltarthat, mire az ín visszatér a megfelelő helyzetbe. A türelem fontos, az időelőtti sport- vagy egyéb megterhelő tevékenység különböző komplikációkhoz vezethet.

Komplikációk:

Mint valamennyi műtét, az Achillesín-szakadás is magával von bizonyos kockázatokat. Ide sorolhatjuk a fertőzést, a műtéti seb vérzését, mozgáskorlátozást, a seb elhúzódó gyógyulását, hipertrófiás esetleg keloid hegek kialakulását, a fertőtlenítésre, gyógyszerekre, vagy a kéllékekre történő allergiás reakciót, a bőr érzéketlenné válását egyes területeken. Fellépésüknek valószínűsége azonban kicsi.