Artroszkópos vállműtétek

A vállízület-csontok, szalagok (ligamentum) és izomcsoportok alkotják. A vállízületi csontok a következők: kulcscsont (clavicula), lapocka (scapula) és felkarcsont (humerus). A vállízület széleskörű fiziológiai mozgást bonyolít, és emiatt instabilitási tendenciát mutat. A vállízületi ficam (luxáció) a leggyakoribb elmozdulások közé tartozik. A vállízület gyakran baleset következtében is sérül. A vállízületi artroszkópiához gyakran a Bankart műtét során folyamodunk a váll krónikus instabilitása miatt, amely főként baleset következtében fellépő ismétlődő ficamok miatt alakult ki. Artroszkópiára emellett a vállízület kivizsgálása során lehet szükség, ún. szubakromiális dekompresszió esetén, vagy rotátorköpeny rekonstrukciós műtét során (a rotátorköpeny izomcsoport, amely a vállízület mozgását teszi lehetővé).

Műtéti előkészületek:

A műtét nem igényel különösebb előkészületeket. A műtét napján fokozott figyelmet kell szentelni a műtéti terület higiéniájára. A fokozott vérzés veszélye végett a műtétet megelőző 3 hétben nem ajánljuk az acetilszalicilsavat (pl. acetilszalicilsavat, aszpirint, anopyrint) tartalmazó orvosságok fogyasztását. A műtét napján a páciens 6 órával a műtét előtt nem ehet és nem ihat, és a műtét előtti kivizsgálás eredményeivel érkezik.

Eljárás:

A műtétet teljes altatásban végezzük. A sérülés típusától fügően az alábbi eljárásokra kerülhet sor:

Bankart műtét:

Ficam esetén nagyon gyakori a lágy struktúrák károsodása. A szalagok (ligamentumok) és az ízületi tok is megnyúlhatnak és szétszakadhatnak. Bankart sérülésről (Bankart-lézióról) van szó. Ez a diagnózis a jövőben a váll instabilitásához, vagyis ismétlődő ficamhoz vezethet. Bankart-lézió esetén a vállízületi artroszkópia javasolt, hogy a sérült szalagot apró dűbelekkel az ízületi árok széleihez rögzítsük. E műtét eredményeképpen az ismétlődő ficam kockázata kb. 5–10 %-ra csökken.

Szubakromiális dekompresszió:

A páciens problémája a vállízülete feletti térben, az ún. szubakromiális térben alakul ki, amikor különböző okokból e tér relatív beszűkülése következik be, és így mozgás alatt nő a nyomás. A kezelés során meglazítjuk és kitisztítjuk a szubakromiális teret, a csontos kiemelkedéseket megcsiszoljuk, esetleg az érintett szalagot is reszekáljuk.

A rotátorköpeny kezelése:

A rotátorköpeny négy izom és inak együttese. Ez felel a felkarcsont fejének megfelelő elhelyezkedéséért az árokban, és szerepet játszik a vállízület mozgásában is. A műtét során az elszakadt rotátorköpeny egyes részeit leválasztjuk a környező szövetektől, a szubakromiális teret megtisztítjuk és a szakadás mértékétől függően bevarjuk, vagy csavarokkal rögzítjük az eredeti helyén.

Vállütközési szindróma (impingement szindróma):

Az impigement szindróma a vállízület fájdalmas állapota, amelyet a lapocka alatti szinoviális hártya irritációja vagy gyulladása okoz. Amennyiben a vállcsúcs és a felkarcsont-fej közötti tér fokozatos szűkülése alakul ki, fájdalmat érezhetünk, amely gyakran krónikussá válik. Ilyenkor sérül a vállak biomechanikája. Az artroszkópia segítségével nem csak diagnosztizálni lehet, hanem degeneratív és gyulladásos elváltozások is kezelhetők. A szinoviális hártya gyulladása, megduzzadása, és összenövései esetén, az összenövéseket részben vagy teljesen eltávolítjuk. A beavatkozás kiegészülhet szubakromiális dekompresszióval, esetleg rotátorköpeny-varrással.

Műtét utáni teendők:

Alapos megfigyelést követően a páciens elhagyhatja az egészségügyi intézményt. Az otthoni gyógyulás megkezdése előtt a pácienst tájékoztatjuk az egészségügyi állapotáról, és a kezelőorvosával egyeztetik az átkötés időpontját (általában a műtétet követő napon). A műtét utáni időszak alatt a váll tájékán jelentkezhet fájdalom, zúzódások, duzzanat, vagy folyadékgyülem. Műtét után a váll merevítő segítségével 4 hétre rögzítésre kerül, és ezt követően egyéni rehabilitációs tervet alkalmazunk.

Komplikációk:

Mint valamennyi műtét, az artroszkópos vállműtét is magával von bizonyos kockázatokat. Az általános komplikációk közé tartozik a műtét alatti és utáni vérzés, fertőzés, a seb szétrepedése, a seb elhúzódó gyógyulása, hipertrófiás esetleg keloid hegek kialakulása, allergiás reakció a fertőzésre, gyógyszerekre, vagy a kellékekre. A specifikus komplikációk közé tartozik pl. az érzőideg sérülése, amely azonban többnyire visszafordítható (reverzibilis), illetve a váll mozgásának korlátozása. Ugyanakkor ritka az ilyen komplikációk előfordulása.