Laparoszkópos epeműtét
Az epe körtealakú tömlőre hasonlító üreges szerv, amely a máj jobb lebenye alatt helyezkedik el. 8 – 12 cm hosszú, 4 – 5 cm széles és a térfogata kb. 50–80 ml. A fala normál körülmények között vékony, kb. 2 mm. Az epehólyag feladata az epe összegyűjtése, amely a máj sejtjeiben keletkezik, és étkezés után a tartalmát, azaz az epét a bélbe űríti. Az epe a bélben hozzásegít a zsírokban gazdag ételek feldolgozásához. Az epehólyag leggyakoribb megbetegedéséhez az epekő kialakulása tartozik (kolelítiázis). Ha az epekő jelenléte problémákat okoz, például kólikás vagy tompa fájdalmat, különböző emésztési problémákat, főként étkezés után, abban az esetben szimptómás epekövességről beszélünk.
Kezelés:
A problémákra egyetlen megoldás van: a műtét. Az epe műtéti kezelése az eltávolítását jelenti. A műtét során eltávolítják az epekövekkel együtt a teljes epehólyagot. Az epehólyag eltávolítása szervezet számára nem veszélyes, az esetleges emésztési zavarok rövid időn belül helyrejönnek. A műtétet lehet hagyományos módon végezni, amikor a hasfalon ejtett vágáson keresztül távolítják el az epehólyagot.
A modern, úgynevezett minimálisan invazív epeműtét laparoszkópos cholecystolithiasis néven ismert (laparoszkópiás epeműtét). Az epeműtétre egyértelműen igaz, hogy a laparoszkópia egy arany standard megoldás.
Eljárás:
A műtét alatt a páciens a hátán fekszik, a sebész és az asszisztens a páciens mellett bal oldalon helyezkednek el. Az első vágás a köldökhöz kerül, és kb. 2 cm hosszú. A nyíláson (seben) keresztül egy speciális tű segítségével a hasüregbe szén-dioxidot vezetünk. Erre szükség van, hogy a műtét a környező szervek veszélyeztetése nélkül megvalósulhasson. Ezt követően a tűt kivesszük, és a hasüregbe kamerát vezetünk be. A kamera a felvételt a monitorra továbbítja, amelyet a sebész maga előtt lát. A műtét alatt tehát a sebész nem közvetlenül az érintett területet nézi, hanem a monitort figyeli maga előtt, és ott látja a továbbított felvételt. További két 1 cm-es vágás következik, egy a has felső részének közepén, a másik jobb oldalon. Rajtuk keresztül vezetik be az eszközöket (speciális csöveket, un. trokárokat), amelyek segítségével a sebész az epehólyagot kimozdítja a májon elfoglalt helyéből, az epevezetékeket titánkapcsollal lezárja, és az epevezetékeket leválasztja az epehólyagról. Azután megszakítja az epehólyag vérellátását, és a hasfalon keresztül eltávolítja azt a hasüregből – általában a köldök környékén. A beavatkozás helyére szívó drént helyezünk (elszívó üvegre kötött csövecske), amelynek feladata a műtét következtében képződő folyadékok elszívása. Amikor a váladékképződés véget ér, a drént eltávolítják a hasüregből – általában 24 óra elteltével.
Komplikációk:
Azokon a komplikációkon kívül, amelyek bármely műtétnél felléphetnek (embólia, tüdőgyulladás, szívelégtelenség stb.), a laparoszkópiás epeműtét során specifikus problémát jelent egy olyan helyzet, amely nem teszi lehetővé a műtét laparoszkópiával történő befejezését. Ebben az esetben a műtétet hagyományos módon fejezik be (szakmailag konverzióról van szó).
Ennek az oka az epehólyag, a máj és a környező szervek területén fenálló anatómia viszonyok, amelyek nem teszik lehetővé a laparoszkópiával történő műtét továbbfolytatását. Egyéb komplikációk fellépése nem gyakori, de nem lehet teljesen elkerülni őket. Ezek a vérzés, fertőzés, váratlan epekiválasztódás a drénben a műtét után. Az epevezetékek, vagy egyéb szervek nemkívánatos sérülése esetén ismételt műtétre van szükség.