Jó- és rosszindulatú bőr-, bőralatti szövet-, izom daganatok

A klinikai gyakorlatban a jó- és rosszindulatú bőr-, és bőralatti szövetdaganatok leggyakoribb fajtái:

• pigmentált anyajegyek (intradermális, melanocitás, junkcionális, vegyes névusz, kék névusz, Spitz névusz, Halo névusz stb.)
• seborrheás, aktinikus keratózisok
• epidermoid ciszták
• kapilláris, kavomernózus hemangiómák
• fibrómák és lipómák
• bazálsejtes karcinóma – bazalioma (a leggyakoribb rosszindulatú bőrdaganat)
• pikkelysejtes karcinóma – spinalioma
• rosszindulatú melanóma (a leggyakoribb rosszindulatú bőrdaganatok közé tartozik, korai hematogén és limfogén metasztázisképződési hajlammal).

A leggyakoribb jóindulatú bőr- és bőralatti szövetdaganatok közé tartoznak

a lipómák, aterómák, miómák:

Aterómák és lipómák: lassan növekvő, általában véve jóindulatú zsírsejt-daganatok. Különböző méretűek, 1 cm és 15 cm között. Egészséges, érett zsírsejtekben keletkeznek, amelyeket vékony kötőszöveti kapszula borít. E daganatok képződésének oka a mai napig ismeretlen. Feltételezhetően örökölhetők.

A fibróma jóindulatú szövetdaganat, amelyet fibrocyták és kollagénszálakból álló sejtközi anyagok alkotnak.

Megnyilvánulás:

Tapintással érzékelhető vagy látható, változó méretű és formájú dudor a bőrön, vagy a bőralatti szövetben. Általában fájdalommentesek, csak akkor okoznak kellemetleséget, ha túlzott irritáció (súrlódás) eredményeképpen begyulladnak. Ilyen esetben a környékük megduzzadhat, bepirosodhat, és néha egészen fájdalmassá válhat.

Műtéti előkészületek:

A műtétet alapos kivizsgálás előzi meg:

• kórtörténet, eddigi megbetegedések, betegségek a családban, allergia: jódra, Mesocainra stb.
• klinikai kivizsgálás, amely során az orvos ránézéssel, tapintással megállapítja a képződmény típusát és az elhelyezkedését
• a tumorok (lipóma, ateróma, megnagyobbodott nyirokcsomók) esetén a bőr, valamint a bőralatti szövetek ultrahangos (vagy mágneses rezonancia) vizsgálata ajánlott a méret és az elhelyezkedés meghatározása érdekében.

Maga a műtét nem igényel különösebb előkészületet. A fokozott vérzés veszélye miatt a műtétet megelőző 3 hétben nem ajánljuk az acetilszalicilsavat (pl. acetilszalicilsavat, aszpirint, anopyrint) tartalmazó orvosságok fogyasztását. Orfarinnal történő kezelés esetén javasoljuk a műtét előtt 10 nappal az áttérést a kis molekulatömegű heparinra (pl. Fraxiparine 0,3-0,4 s.c.) Teljes altatás esetén a műtét napján a páciens 6 órával a műtét előtt ne egyen, ne igyon.

Eljárás:

Kisméretű képződmények esetén a beavatkozás mesocainnal esetleg marcainnal történő helyi érzéstelenítés mellett zajlik. Nagyobb képződmények estén általában teljes altatást alkamazunk, a beavatkozás fájdalmassága miatt. A bőr bemetszését követően a képződményt körbevágják, vigyázva az idegek és erek épségére. A képződmény eltávolítása után az üregbe általában drént helyezünk, a váladékok elszívása és az esetleges gennyesedés elkerülése érdekében. A sebet ezt követően a sebész utasításai szerint látják el, az eltávolított képződményt hisztológiai (szövettani) kivizsgálásra küldik, amely segítségével kiderül, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú képződményről van-e szó. Pozitív erdemény esetén a páciensnek további gyógyászati eljárást és onkológiai kivizsgálást ajánlunk.

Műtét utáni teendők:

A műtét utáni fájdalom jelenléte egyéni jellegű. A páciens a sebhely környékén tapasztalhat enyhe égető, vagy bizsergő érzést, de az esetek többségében ez nem gátolja őt a mindennapi tevékenységei során. A páciens a műtét után rögtön elhagyhatja az egészségügyi intézményt. Az otthoni lábadozás megkezdése előtt a pácienst tájékozatják az egészségügyi állapotáról, és a sebésszel egyeztetik, hogy mikor lesz a következő orvosi vizsgálat (általában a műtétet követő napon), valamint a varratok eltávolításának időpontjáról (általában a műtétet követő 7–10. napon). A seb zavartalan gyógyulása érdekében ajánlott néhány napon keresztül a nagyob erőfeszítések elkerülése.

Komplikációk:

Nagyon ritkán fordulnak elő. Általában enyhe fájdalomérzetre korlátozódnak a seb környékén. Jelentkezhetnek véraláfutások vagy duzzanatok, amelyek általában 7–10 napon belül eltűnnek. Ritkán előfordul a sebhely begyulladása és a sebek vérzése, amely másnapra eláll. Komolyabb komplikációk, például a seb szétválása, keloidképződés, vagy kisebb nekrózis fellépésének valószínűsége kicsi, de nem lehet teljesen kizárni.