Dupuytren-kontraktúra

 

A Dupuytren-kontraktúra (kontraktúra: deformitást és/vagy kényszertartást okozó ín- és/vagy izomrövidülés, zsugorodás) fájdalom nélküli megbetegedés, amely a kezeket támadja meg. A palmáris aponeurósist a tenyérben levő kötőszöveti rostok hálózataként képzelhetjük el. A tenyér (a fibromatózis, a Dupuytren-kontraktúra – Gullaume de Dupuytren báró után elnevezett) e megbetegedés során megvastagszik és ráncosodik. Bőr alatti csomók és csíkok keletkeznek, amelyek nehezítik az ujjak kiegyenesítését. A betegség gyakrabban jelentkezik nehéz fizikai munkát végző embereknél (rezgő gépek kezelői), túlsúlyos embereknél és alkoholistáknál, cukorbetegséggel vagy reumás ízületi gyulladással kezelt pácienseknél stb. A betegség kialakulásának oka azonban sokszor nem egyértelmű (idiopatikus).

Megnyilvánulás:

A kórkép a legtöbb esetben nagyon hasonló. A tenyéren és az ujjakon csomók és csíkok jelentkeznek. Az inak nem sérülnek. Leggyakrabban a kéz ulnáris oldala (azaz a kisujjhoz közeli rész) károsodik. Körülbelül a páciensek felénél jelentkezik mindkét kézen, azonban egy kéz esetében gyakrabban jelentkezik a jobb oldalon. A csíkok, kontraktúrák nehezítik az extenziót – az ujjak kinyújtását (kiegyenesítését), és az ujjközi tér is szűkülhet. Az ujjak közül leggyakrabban a gyűrűsujj sérül, ezután következik a kisujj, középső ujj és a mutató ujj. A Dupuytren-kontraktúra leggyakrabban ötven év körüli férfiaknál alakul ki. A betegség leggyakrabban az észak-európai nemzeteknél tapasztalható (a vikingek betegsége).

Műtéti előkészületek:

A műtét nem igényel különösebb előkészületeket. A fokozott vérzés veszélye miatt a műtétet megelőző 3 hétben nem ajánljuk az acetilszalicilsavat tartalmazó orvosságok (pl. acetilszalicilsav, aszpirin, anopyrin) fogyasztását.

Eljárás:

A műtéti beavatkozást leggyakrabban helyi vagy infiltratív érzéstelenítés mellet végezzük. Az érzéstelenítő hatóanyagot az érintett helybe fecskendezzük, esetleg célzottan az idegek közé a csukló, vagy a hónalj területén (infiltrative érzéstelenítés). A műtét alatti vérzés elkerülése érdekében a felső végtagot mandzettával elszorítják. A hosszantartó műtét alatt a mandzsetta fájdalmat okozhat, ezért fontos még a műtét befejezése előtt meglazítani. A műtét során a tenyéren, vagy az ujjakon különböző irányba vezetett vágások segítségével a károsodott szöveteket (kézzel tapintható csomók és csíkok) sebészi úton távolítják el. Az ujjak hosszantartó mozgáskorlátozása következtében az ízületi szalagok rövidülnek, ezért a műtét alatt a kontraktúrákat meg kell lazítani ahhoz, hogy az ujjakat ki lehessen egyenesíteni. Amennyiben az ujjak kiegyenesítését követően a bőrtakaró nem elegendő, helyi lebenyelmozdítást alkalmazunk, és esetenként bőrátültetés szükségesé válhat.

Műtét utáni teendők:

Alapos megfigyelést követően a páciens már néhány órával a műtét után elhagyhatja az egészségügyi intézményt. Az otthoni gyógyulás megkezdése előtt a pácienst tájékoztatjuk az egészségügyi állapotáról, és a sebésszel egyeztetik az átkötés időpontját (általában a műtétet követő napon). A műtét után a végtagot felemelt helyzetben tartása szükséges (eleváció), aminek köszönhetően csökken a fájdalom és enyhül a duzzadás. 10–14 nap elteltével a páciens visszatér orvosi vizsgálatra és a varratok eltávolítására. Nagyon fontos a kéz/kezek műtét utáni rehabilitációja. A rehabilitáció fő célja a műtét alatt elért flexió és az extenzió (hajlítás és a kinyújtás) mértékének fenntartása. A rehabilitáció mértéke és intenzitása leginkább a műtét komolyságától és a fellépő komplikációktól függ. A Dupuytren-kontraktúra gyógyításának eredménye egy keményedések nélküli és teljes mértékben működőképes kéz.

Komplikációk:

A komplikációk fellépésének valószínűsége egyenesen arányos a kockázati tényezők jelenlétével (pl. előhaladott kor, diabetes mellitus, érelmeszesedés, szív- és tüdőbetegségek, helytelen életvitel, túlsúly, dohányzás, a műtét súlyossága).

Általános komplikációk, amelyek bármelyik műtét során felléphetnek: a műtét alatti és utáni vérzés, fertőzés, a seb szétrepedése, a seb elhúzódó gyógyulása, hipertrófiás vagy keloid hegek kialakulása, allergiás reakció a fertőtlenítőre, gyógyszerekre, vagy használt anyagokra. Súlyos komplikációk esetén a műtétet meg kell ismételni.

Az aponeurektómia specifikus komplikációi közé sorolható pl. a bőrideg károsodása, amely általában reverzibilis (visszafordítható). A károsodás oka főként az ujjak vagy a tenyér ideiglenes, vagy ritka esetben tartós bizsergése, égető érzés és korlátozott érzékenysége. Mivel a műtét során csak a kórosan elváltozott szövet kerül eltávolításra (az egészséges rész megmarad), kezdeti stádiumban csak alacsony a betegség jövőbeni visszatérésének kockázata. A betegség súlyosbodása csak azokat a pácienseket fenyegeti, akiknél a betegség már a felnőttkor kezdetén megjelenik, főleg a tenyér hüvelykkel ellátott oldalán. Elhanyagolt betegség és annak előrehaladott stádiumában végrehajtott műtét esetén már nem lehet elvárni a kéz funkcionalitásának teljes visszaállását. Kivételesen és főként nagyobb beavatkozások esetén nem lehet kizárni az algodisztrófiás szindróma (Sudeck-szindróma) megjelenését, amely betegséget jelentős duzzadás és kézfájdalom kísér. Ez a komplikáció több hónapon keresztül tartó intenzív kezelést igényel, ellenkező esetben maradandó károsodás léphet fel.